Üdvözöllek !
Misztikus téma pedig minden egyes emberi lény átéli, ha nem máskor az álomban. Nyilván ez nem összehasonlítható a tudatosan irányított testlehagyással. A tudatunk szárnyalása nem kérdés, a magyar nyelv is utal rá mikor azt mondja, hogy nincs magánál az ember. Értsd bátran úgy, hogy szétszórt a tudat. Ebben az esetben is beszélhetünk testelhagyásról viszont ez részleges és az ember nincs tudatában, hogy ez megtörténik.
Amiről most szeretnék írni az a tudatos irányítása, és azon belül is azt a jógit említeném meg akinek alapos ismerete van a lelki életről és szemei előtt az Istenről szóló tudás lebeg.
Csak ebben az esetben lehet tökéletesen végrehajtani azt a folyamatot amit most leírok.
A jogi a megfelelő testhelyzetben ülve a sarkával elzárja az első levegőnyílást ( ahol az ürülék távozik ) és az intelligenciájával az életlevegőt felfelé emeli, érintve a hat elsődleges központot amit szintén a tudatával keres meg a meditációjában.
Így a köldök, has, szív és a mellkason keresztül a szájpadlásba, onnan a szemöldök, majd az agyüregbe emeli az életlevegőt.
Ezzel a folyamatos mozgással jut el a fejtetőig, majd elzárja a többi testnyílást és ekkor egy lyukat ütve a fejtetőn távozik a testéből.
Ebben a korban ez a folyamat szinte lehetetlen de az Úrról szóló tudással egybe kötve már megfelelő segítséget nyújthat.
Ez a folyamat önmagában félig mechanikus út az Úr eléréséhez és sok értelme nincsen ha a jógi nem ismeri a célt.
A testelhagyást minden egyes hallgató átéli a tanulmányai során a Santhiban de ez nem összehasonlítható azzal amit itt leírtam.
Azt a gyakorlatot csak azért végezzük, hogy a tanuló rádöbbenjen a arra, hogy a tudat ott van ahová gondol. Ezt le is ellenőrizzük. Ez a tapasztalás nagy fordulópont szokott lenni a tanulmányok során, mert nem lesz kérdés a továbbiakban a távolság legyőzése.
SZERESSÉTEK EGYMÁST !
Szolgád,Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése