Üdvözöllek!
Az ember a boldogsághoz tanításokon keresztül juthat el. A maradandóságát a tanítás minősége határozza meg . A tudás melyet az ember magához vehet lehet közvetlen és közvetett tudás. Nem arról beszélek, hogy nem számít tudásnak az amit az egyetemeken tanulnak és amiből az a sok értelmiségi kikerül az életbe, hanem arra kívánok rávilágítani, hogy az még nem ad boldogságot.
Nem látnánk annyi tanult embert boldogtalannak, ha ez így lenne. Boldogtalanságuk nem abból fakad, hogy keveset tudnak. Nem azért szenvednek, hanem azért, mert az a kevés tudás nem a sajátjuk. Mikor keveset tudunk valamiről vagy részleges tudás van a birtokunkban az legalább olyan veszélyes, mint a részleges igazság.
A részleges igazság egyáltalán nem igazság, ugyanez a helyzet részleges tudással is. A bölcs közvetlen ismeri fel az igazságot, ha megfelelő oktatásban részesül a tanítvány akkor az elméje megtisztul, máskülönben a könyvekből szerzett tudás egoistává teszi az embert. Ezt tapasztalhatjuk most a világban a materiális és lelki piacon is egyaránt. Fecsegnek és vitatkoznak ki tud többet és ez olyan mint a béka brekegése, amire igazából nincsen szükség.
Az értelmiséginek nevezett ember csupán könyvekből gyűjt tényeket, ami tápérték nélküli élelmiszer a tudatnak. Amikor valaki folyton ilyen ételeket eszik, megbetegíti magát és másokat is. Sok tanítóval találkozhatunk és mind jól tanít, de a tanítvány csak azokat a tiszta tanításokat tudja feldolgozni melyek olyan tanítóktól jönnek, akik személyes tapasztalatokkal bírnak.
Van egy jó történetem erre:
A Himalájában tanult egy gyermek egy aszkéta bölcsnél. A hegyekben született és nem látott azon kívül életet. Felnőtté vált és jó tanítvány lett belőle. Sokat tanult, nagyszerű személyiséggé vált. Egy napon kérte mesterét hagy zarándokoljon le a hegyről és nézhesse meg lent az életet. Szeretne látni egy tehenet is, amiről annyit tanult már és kérte mesterét pontosan írja le milyen a tehén. Az elmondta neki, hogy a tehén szent állat, testi jellemzőit, szelíd, barátságos jószág, teje fehér és nagyon egészséges....
A fiú elindult és több nap után elérte célját, egy faluba ért. Látott is egy jószágot, amelyre illettek a leírások, csak éppen azt nem vette észre hogy az egy életnagyságú faragott mása volt a tehénnek. Mellette talált egy vödröt melyben fehér folyadék volt, gondolta ez a tej és meghúzta azt. Figyelmét most az kerülte el, hogy tőle két méterre munkások festették a templomot és az a vödör amiről ő azt feltételezte, hogy tejet tartalmaz abban bizony festék volt.
Meg is betegedett, majdnem belehalt, de hosszú idő után sikerült meggyógyulnia és visszatért mesteréhez akit csúnyán számon kért. Nagy feldúltan támadta az aszkétát milyen hazug, nem is igazi mester, félrevezette őt és majdnem meghalt emiatt, nem is jól írta le neki a tehenet. A mester kérte, hogy nyugodjon meg, s meséljen el neki lépésről lépésre mindent. Így is volt, mire az a történet végére ért azt kérdezte tanítványától:
--- Hagy kérdezzem meg tőled, hogy mielőtt megittad azt a tejet te fejted meg a tehenet?
--- Nem - válaszolta a tanítvány
--- Aha most már értem, akkor ez a te szenvedésednek az oka!
Ez egy tanulságos történet volt a közvetlen és a közvetett tudás közötti különbség megértésére.
SZERESSÉTEK EGYMÁST!
Szolgád, Attila