AZ ÉRZELMEINK

Üdvözöllek!

Írtam már a tudatállapotokról, miként fejlődik egy lény egészen addig, még el nem éri a szeretet legmagasabb fokát, legalábbis ez lenne a cél.

Most arról írnék, hogyan fejlődhetünk egy szeretetteljes érzelmi szintre. Amikor gyermekként megszületünk mindig csak enni akarunk, ebben leljük legnagyobb örömünket az érzelmeink csak magunkra terelődnek, nem osztozunk semmiben. Csak magunkkal törődünk, itt újból meg kell említenem, hogy sokan maradnak még felnőtt korukban is ezen az érzelmi szinten. Amikor cseperedünk, növekszik bennünk a közösségi érzés és már részben osztozunk testvérünkkel vagy barátunkkal az oviban. Majd tovább növekedve, fejlődve megjelenik a szeretet érzete, először szüleink iránt, majd barátaink, rokonaink, és magasabb szinteken hazánk, az egész világ felé.

Viszont ha nem megfelelő dolog áll a középpontban, akkor az érzelmi kiterjesztés bármilyen nemzeti vagy nemzetközi érzületű, nem lehet tökéletes. Érzelmeinknek túl kellene terjednie az emberi társadalom határain. A spirituális érdeklődésben is sok ellenkezést, vitát láthatunk de ha a központban mindenkinél Isten állna, abból már tökéletes szintre terjeszthetné az ember az érzelmi szintjét. Egy ilyen perfekt középpontból kiindulva végtelen koncentrikus kör rajzolható köré, melyek sohasem ütköznek össze, csak terjednek a végtelenségig, elkerülve ezzel a konfliktust.

Sajnos hiányzik az ilyen középpont és bármennyire is benne van az emberekben a hazafias, nemzeti érzés, összeütközésbe kerülnek egymással az érzések. Tudós a tudóssal, spiritiszta a spiritisztával, politikus a politikussal és így tovább mindaddig még háborúk és gazdasági válságok kellenek ahhoz, hogy felnyissák az ember szemét.

"Hahó, valami nincs rendben!" 

Meg kell találnia az emberiségnek a szeretet megfelelő középpontját, és így terjedő érzelmi koncentrikus körök nem fedik és nem zavarják egymást. 

Ezen körök távolba terjedésével lehet az ember széles látókörű és ismerheti fel az istenszeretet érzését. Enélkül örök konfliktus fogja jellemezni az emberiség útját. ALBERT EINSTEIN így szólt hozzá a védikus tanítások egyik kiemelkedő művéhez:

"Amikor a Bhagavad-gítát olvasom, azt kérdezem magamtól, hogyan teremtette Isten az univerzumot? Minden más feleslegesnek tűnik."

Tanuljatok és emelkedjetek felsőbb érzelmi szintekre!

SZERESSÉTEK EGYMÁST!

Szolgád, Attila