Üdvözöllek!
Emberi létforma arra teremtetett, hogy felismerje valódi természetét és általa elérje a boldogság legmagasabb szintjét. Ameddig ez nem történik meg, a fejlődés útján - ami sok szenvedéssel jár - betegségek kísérik.
Vannak olyanok akik ritkán betegednek meg és sajnos még többen vannak azok akik gyakran, sőt olyanok is aki állandóan valamilyen betegséggel küszködnek. Szeretett lámám, mikor még a Buddhizmust gyakoroltam azt mondta:
"Emberek vagyunk, valamiben meg kell halni és ez legtöbbször a betegségen keresztül történik."
Ezen kívül megtörténhet még valamilyen külső behatásra, baleset, természeti katasztrófa...., de valóban a betegség a leggyakoribb. Meggyőződésem, hogy mindegyik hátterében valamilyen lelki hiányosság, nem megértettség lapul. A megértettség tudáson alapszik, melyet minden embernek el kell sajátítania. Viszont még a tökéletességet el nem érjük, addig szenvedünk a tudatlanságtól és annak hiánya megmutatkozik a testünkön. Ez mindenkivel így van, fejlett és fejletlen emberrel egyaránt.
A megoldásra és a gyógyulásra az embereknek sok lehetőségük van. Egyre többen nyúlnak az alternatív lehetőségekhez, elutasítva ezzel az orvos segítségét, amit nem tartok a legjobb döntésnek. Minden évben több orvos is tanul a Santhiban, amire nagyon büszke vagyok! Már nem magamra, hanem rájuk, de ettől még a többségük nem ismeri a lélek tudományát. Sok orvos barátom van a "privát életemben" és nagy örömömre, értik amit tanítok. Fantasztikus dolgokat mesélnek, mit tapasztalnak néha a műtőben, mikor meghal valaki.
Visszaigazolják a tapasztalataimat, mi történik a lélekkel, tudattal a halál pillanatában és utána. Orvosra szükség van, az életemet mentették meg amikor nem így éltem. Szerencsém volt , hogy ki tudtam mászni abból a pokolból, sok barátom odaveszett.
--------Pedig, milyen tehetséges emberek voltak------
Kell az orvos, felvág, kivesz, betesz, összevarr, mindezt nagy tudással. El kell menni ha baj van, a beképzelt "spiridili" nem mindig segít. Így járt egy hallgatóm is, elutasította az orvosi kezelést. Reiki mesteri szinten volt, nem tudtam rá hatni. Méhnyak rák volt, ami pedig kezelhető. Van olyan stádium a betegségben, amikor nem lehet már hatni az anyagra az alternatív gyógymódokkal, kell a szike. Több száz de lehet, hogy több ezer kezelést csináltam már, és sok daganatos beteg épült fel a közös munka által, ez viszont fájt, mert tisztán láttam a probléma okát.
A barátnője eljött mell daganattal, egy alkalom volt és eltűnt, mert profin megértette az okot. Nem tudom, hogy ebben az esetben sikeresek lettünk volna-e, de a barátnőjét sem tudtam. Esélyt kell adni az élet minden pillanatáért, nem utasíthatsz el semmit ami ezt segíti. Van egy jó történetem erre:
A falut elönti az árvíz és menekülnek az emberek, már csónakokkal kell ezt tenni. A vízből mentik az embereket a csónakosok, sorban emelik be a fuldoklókat. Odaeveznek a paphoz aki fuldoklik a vízben. Ő azt mondja:
"Hagyjatok, majd az úr segít engem!"
Ezt a felfogást tartotta még egy pár segítő csónaknál, még a végén megfulladt és "felkerült" a mennyországba ahol számon kérte az urat:
- Uram! Nem téged szolgáltalak egész életemben, eldobva az anyagi világot? Miért nem segítettél nekem, annyira hittem benned!
- Ó hívem! Mennyire hittél bennem? Nem vettél észre engem!
HÁNY CSÓNAKOT KELLETT VOLNA MÉG KÜLDENEM?
Amikor gyakorlóvá válik az ember a lelki életben, tudni fogja a dolgát.
Ajánlom ezt a tanítást Mártinak.
SZERESSÉTEK EGYMÁST!
Szolgád, Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése