KIÚT A DÜHBŐL

Üdvözöllek!

Egy érdekes kísérletet szeretnék megmutatni neked, amit ki is próbálhatsz magadon, amennyiben voltál már dühös valakire. Úgy vélem, hogy akkor mindegyikünkből jó alany lesz. Úgy kezeld a helyzetet, hogy ez egy terápia és mivel nem lehetek nálad jelen, kérlek a főbb lépéseit jegyezd meg és magadon vezesd végig! Egy megtörtént párbeszéddel írom le, A (a kérdező azaz én, Attila), P (a páciens):

A: Akkor kezdjük, kérlek mond ki mi bánt a párkapcsolatodban!

P: Nagyon bánt amit velem tett, egyszerűen kész vagyok, nem akarom elhinni ami történt.

A: Történt már veled hasonló, az érzés ismerős?

P: Igen.

A: Elvezetnélek ebből az állapotból, megmutatom mi van mögötte, meglepődsz. Mehet?

P: Persze, ennél csak jobb lehet.

A: Csukd be a szemed! -------> Azt mondod kész vagy. Most éld át az érzést anélkül, hogy bármilyen cselekményt is párosítaná mellé! Miként jellemeznéd ezt az érzelmet?

P: Úgy érzem nagyon dühös vagyok.

A: Igen így jobb, valóban érthetőbb mint a "kész vagyok". Most éld meg mélyebben, újból történet nélkül, nézd meg mi van a mélyén?

P:  Szomorúság, azt érzem. Bánt amit velem tett.

A: Szóval szomorú! Éld meg újból ezt az érzést tisztán, mélyebben! (mert itt még mindig benne volt a személyhez főződő társítás) Mit érzel?

P:  Félelem, félek, hogy elveszítem. 

A: Értem, menj tovább az érzésekben! Hová vezet? (itt benne volt még a személy, de az érzéshez már nem kötődött cselekmény)

P: Egy végtelen mélységet érzek, amibe belezuhanok. Olyan, mintha nem lenne belőle kiút.

A: Helyes, add át magad ennek a végtelen érzésnek és zuhanj bele ahonnan már nincs visszaút! (várok) Most zuhanj át rajta, mit érzel?

P: Egy üresség állapotában érzem magam, mégis olyan nyugodt és valami teljesen átjár, olyan

     mintha --------- >békés és szeretettel telített  lenne.

A: Igen, így van a szeretet, mindenütt. Különbözöl ettől a szeretettől?

P: Nem. (elcsuklott a hangja)

A: Akkor ki vagy te?

P: A szeretet.  (és ekkor végig folyt egy könnycsepp az arcán)

A: Így van az vagy, mint minden ember a legmélyén, TISZTA SZERETET! 

A végtelen idő igazságossága minden esetben benyújtja a számlát a cselekedeteinkért, ami ebben az esetben a bántás megélése volt a páciens számára. Mögötte viszont ott rejlik a mindenki számára felfedezésre váró teremtés szeretete.

SZERESSÉTEK EGYMÁST!

Szolgád, Attila