Üdvözöllek!
A türelem és az alázat nagyon közel áll egymáshoz, a türelem előfutára az alázatnak. Könnyen felmérheted, mennyire vagy türelmes a következőkből:
- A kedvezőtlen körülmények mennyire befolyásolják a belső békességedet?
(Mert a türelmetlenség könnyen a körülmények áldozatává teszi az embert.)
- Mennyire tudsz békés lenni bosszantó helyzetekben?
A türelem megadja a szabad cselekvés lehetőségét. A türelmes ember béketűrővé válik, ami azt jelenti, hogy megtanulja elviselni a másoktól származó sértést, bántást. Kezelni kell, mert a lelkileg fejlődő ember sok sértésnek van kitéve. Különleges tulajdonságok ezek, melyeket a Védikus kultúra nő nemű tulajdonságokként említi.
Laksmi Dévitől származik, Ő egyben a szerencse istennője is és valljuk meg, hogy aki rendelkezik, illetve kifejleszti ezeket a tulajdonságokat annak az ajtaján könnyebben bekopog a szerencse.
Ajtót nyitnál? Akkor keresd a lehetőségét, miként sajátíthatod el ezeket a tulajdonságokat, hogy a kellő időben elő vehesd a tarsolyodból! Az úton sok próbatétel elé van állítva a lelki gyakorló, melynek során szükség van a türelemre és az alázatra.
Egyszer szeretnek, máskor utálnak ezt el kell viselned. Ez így van világ nagy tanítóival is, a Dalai Láma is többször beszámolt arról, milyen vádak érik Láma társaitól, mikor egyes indiai ünnepségekre ellátogat. Milyen furcsa lenne, ha megsértődne. Csak azt az embert lehet megsérteni aki büszke. A napokban bennem is felütötte a fejét, el is szégyelltem magam rendesen, pedig az eset igen gyerekes volt. Nem telefonáltak rám valamiért amit én fontosnak véltem és sértődésemben pár percre töpörödött törpördög lettem. Mondjuk nem is vagyok a Dalai Láma.
Amikor azt mondom, hogy igazságtalanság történt, olyan mintha azt mondanám, hogy nincs isten.
A karma (valamely cselekedetünk visszahatása) személyen keresztül jön felénk, de az a miénk! Nem a személy a hibás, csak rajta keresztül jön a karmám. Ne őt bántsd, ő majd megkapja nélküled is a visszahatását. Amennyiben "beletúrsz" a haragoddal, csak növeled a bajt a fejeden. Persze nem ilyen egyszerű, az erkölcsi tanításokkal tudunk dönteni mi az, amikor már meg kell védenem a helyzetet.
Nem kell mindent eltűrni, lehet pont azért kapod, hogy cselekedj valamit. Van egy osztálybeli rend a Védikus kultúrában a "Ksatriyák", akik védelmező és gyakran vezetői szerepet töltenek be a társadalomban, nagy harcosok, igazságosak, nagy önérzettel. Az ő számukra a gyalázás rosszabb, mint a halál.
Érintettük a megbocsátás szintjét ezzel, ami a negatív folyamatok megállítása, de erről majd egy későbbi blogban írok. Amikor türelmetlen az ember és nincs benne alázat, akkor gyakran traumaként éli meg a dolgokat és ezzel mérgezi a szívét. Meg kell érteni, hogy ezeket a tulajdonságokat magunkért kell kifejleszteni, magunkért tegyük.
" Segíts magadon, Isten is megsegít !"
Utána tudsz csak segíteni másokon. Aki durván bánik velünk, annak nagy fájdalom van a szívében, és az irigység is emészti azt, ha meg tudsz bocsátani azzal magadat oldozod fel, de ez majd később. Olyan erények ezek, melyek kiművelhetők az emberben, ezek nélkül viszont méreggé válik az élet.
A következő blogban arról írok, hogy a düh miként alakítható át szeretetté.
SZERESSÉTEK EGYMÁST!
Szolgád,Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése