Üdvözöllek!
Az anyaghoz való ragaszkodással, a feltételekhez kötött élőlényben megjelennek a vágyak. Addig nincs baj és szenvedés ameddig a vágyódásunk középpontjában a teremtés utáni spirituális érdeklődés van. A folyamatos érdeklődés a lelki tudásban kielégülést ad, ami a legnagyszerűbb vágyak közé tartozik.
Ezt hívják Isten utáni vágyódásnak. Az eltorzult istenszeretet pedig kéj formájában jelentkezik az emberben. A kéj pedig kéjt szül mindaddig, még a vágyódásunk eredeti tárgyát meg nem találjuk. Az emberben az érzékek helytelen tárgyán elmélkedve kifejlődik a ragaszkodás. A ragaszkodás az elsődleges hatás, amely által felüti fejét a kéj.
Mivel a kéj kielégítése végtelen, véglegesen nem kielégíthető, zaklatott állapotot eredményez és előbb vagy utóbb megjelenik a düh az emberben. A düh vakon tart és eltakarja a szemünk elöl az igazságot, nem fogunk tudni valós képet alkotni a világról és a helyzetünkről. Ez a világ fő problémája, mert ezt az utat járva az illúzió világában találja magát, éli életét és egy hamis anyagi felfogás szerint dönt és ítélkezik.
Az illúzió fátyla emlékezetzavart okoz az élőlényben, elvész az emlékezés lehetősége és nem látja meg az eredeti helyzetét. Egy ilyen csökkent értelem, amely már az intelligencia kibontakozását korlátozza az anyagi lét mocsarába taszítja az embert. Ez meglátszik az oktatáson, sok értelmetlen tananyag butítja az embert. Így lesznek lassan az egyetemek az intelligencia vágóhídjai, ha az ember nem változtat.
A változtatás pedig egyszerű, meg kell találni az érzékek kielégítésének megfelelő tárgyát.
Az pedig nem más, mint tanulni az ember eredetéről szóló tudást!
SZERESSÉTEK EGYMÁST!
Szolgád, Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése