Üdvözöllek!
Tegnap este hívott egy volt hallgatóm barátnője, hogy beszéljünk mert tehetetlen a párkapcsolatában és segítségre lenne szüksége. A probléma oka a férje édesanyja, ugye az anyós, mintha az előző írásokban már említettem volna már hasonló eseteket.
"Üdvözöllek a klubban!", mondhatnám viccesen, tudom annál ez fájdalmasabb, de korunkban ez igazán erős "járvánnyá" nőtte ki magát.
Drága édesanyámra és nagymamámra gondolok, mikor megjelent egy lány az életemben azonnal záporoztak a kérdések felém:
Drága édesanyámra és nagymamámra gondolok, mikor megjelent egy lány az életemben azonnal záporoztak a kérdések felém:
"Tud ez a lány főzni, gondoskodik rendesen rólad, tiszta-e.....?"
Válaszom határozott volt: "Nem mama, nem gondoskodik rólam és kimondottan koszos lány, én csak koszos, retkes nőkkel szeretek lenni, hát így neveltetek, nem?"
Tehetségesen kezeltem a helyzetet, de ha még erre sem hagyták abba, akkor ennél sokkal nyomatékosabban kiálltam amellett, akit szerettem, s utána véglegesen csend lett.
Ez a lány ezt hiányolja a férjétől, lassan már három éve. Valóban nyomasztó, ha a párod nem áll ki melletted, az anyuka pedig záporozza feléd haragját, ráadásul úgy, hogy nem szolgáltál rá.
"Mitévő legyek?" - kérdezte, mert már nem bírja, ráadásul van a férjnek az előző házasságból egy kamasz lánya, aki szintén utálkozik vele.
DUPLA DINAMIT!
DUPLA DINAMIT!
Mit lehet tenni, kiszálljon a kapcsolatból? Úgy, hogy szereti a férjét nem tud, nagy vívódás.
Több megoldás van, először ha szeretet van akkor törekedni kell a rendezésre, mert senki nem hagy el valakit könnyen azért csupán mert az anyós vagy az após utálkozik.
Sok ilyen és ehhez hasonló esettel találkoztam már, én biztos nem hagynám, hogy bántsák a páromat, de erre nem mindenki képes. Lehet akkora a szülő uralma a "gyerek" felett, hogy szegénykém szólni sem mer. Egyébként biztos vagyok abban, hogy halvány "lilája" sincs annak a szülőnek az igazi szeretetről, aki nem tud örülni a saját gyermeke boldogságának, ráadásul úgy, hogy nincs semmi különösebb ok az utálkozásra. Az megint más, hogyha az alany börtöntöltelék, esetleg pornó producer vagy valami hasonló jó madár.
Mondjuk én még ezt is elnézném a gyermekemnek, ha tudnám, hogy boldog.
A karma törvénye szerint semmi nem véletlen, valami okból kapjuk, de ez nem azt jelenti, hogy kötelező belehalni. Sokan fogjátok ezt olvasni és aki ismer tudja, hogy nem szólok bele kapcsolatokba és nem adok konkrét tanácsot. A lényeg, ha szeretet van akkor mindent el kell követni a rendezésre és ha az utálkozó személyekkel nem megy, akkor el kell szigetelődni tőlük. Amikor már ez sem megy, mert nem partner benne a társ, akkor az nem biztos, hogy TÁRS.
Szeret vagy csak ragaszkodik?
A megoldás az, hogy kellő lelki erőre kell szert tenni és tudásra ahhoz, hogy meg tudjuk hozni a megfelelő döntést.
SZERESSÉTEK EGYMÁST!
Szolgád, Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése