SÉRTŐDÖTTSÉG

Üdvözöllek !

 

Gyakran merül fel az emberben ez az érzés és kérdezik, hogy "mit csináljanak vele?". Most is jó időben jött témaként, mert folytathatom az előző blogot általa. Köszönöm! Valóban sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel az érzéssel és így nagy fájdalmat okoznak maguknak és egy idő után környezetüknek is.

Meg kell értenünk valamit, a jó cselekedetekért  jó következményeket kapunk, a rosszakért pedig rosszat. Ezt a törvényt nem lehet kikerülni, maximum szépíteni, könnyíteni tudjuk. Erre vannak a lelki gyakorlatok, melyek rendszeres és helyes gyakorlásával végül teljesen mentesülhet az élőlény az anyagi energia negatív visszahatásaitól. Mindaddig még nem tisztítjuk meg tudatunkat, lelkünket az anyagi energia szennyeződésétől, addig negatív visszahatások érnek bennünket, és ami még fájdalmasabb lehet benne, hogy legtöbbször nem tudhatjuk mikor érkezik. Ilyenkor érősebben felütheti a fejét a sértődöttség, mert amikor tisztában vagyok vele, hogy rosszat tettem és azért kapok valami negatívat, akkor azért nem illő megsértődni.

Amikor viszont gyakorlóvá válik az ember és a bőrén tapasztalja a tanításokat akkor már a váratlan sem lesz váratlan. Ebben az állapotban már csak egy cél lebeg előtte, a dolgok jobbá tétele minden pillanatban. Ne legyek ennyire "okos"! Addig mit tehet az ember, aki nem műveli még a lelki életet? A válasz egyszerű, fejlesszen ki magában egyfajta motivációt az élete jobbá tételére! Erre nagy segítséget adnak az ilyen helyzetek, amikor szenvedést tapasztal.

Az intelligens ember nem akar szenvedni és kutatja, keresi a módját miképp lehet azt az állapotot elérni. Addig is persze ne maradjon "szárazon" a blog adnék egy-két tanácsot. Úgy ínék pár sort, hogy miként cselekednék én. Szerencsére jó táptalaj az életem a sok tapasztalásra. Amikor bántás ér egy személy által próbálok türelmes maradni és mérlegre tenni a helyzetet, hogy milyen érdekeket sért. Gondolok itt arra, hogy csak engem vagy másokat is. Amikor csak engem érint és ha jelentéktelen, akkor azonnal elengedem, nem foglalkozom a helyzettel, van ennél sokkal fontosabb dolgom is mondom magamnak. 

Amikor nagy a "csapás", de még mindig csak engem érint "nagy duzzogva" akkor is elengedem. Ez nehezebb, mert  önérzetes és érzékeny ember vagyok, de megy mert a törvények belém ivódtak a gyakorlatok által, viszont ha nagyon nehéz akkor elmondom az érzéseimet a sértőnek. Figyelve arra, hogy csak az én érzéseimről beszéljek, ne sértsem meg őt, ez fontos! Ne bánts vissza!!! 

Maximum érvelhetsz, de ekkor sem őt hanem a filozófiáját támadhatod. Ehhez viszont tudásra van szükség, akkor tedd amikor ez már a tarsolyban van, ha nincs akkor bele eshetsz abba a hibába, hogy őt támadod, az pedig nem jó. A másik eset amikor több embert is érint, akkor kiállok mellettük, védelmezek minden áron. Most volt egy eset, visszaélt a bizalmammal egy olyan ember akit nagyon közel engedtem magamhoz. A hallgatóim akik ismerték a helyzetet, kérdezték tőlem miért hagyod annyi minden adtál neki, te voltál a tanítója, beengedted a magán életedbe, sőt még üzleti terveid is voltak vele, hogy a kezébe adsz vezetői szerepet? 

Ebben az esetben feladatom volt elmagyarázni, hogy az ember szeret kitűnni, irányítani, ennél a személynél pedig teljesen érthető mivel az eddigi élete igen elnyomott volt sok szinten. Az én személyemet is pozitívan érintette, mivel jobb volt most megtapasztalni a jellemét, mint akkor amikor már "nyakig" vagyunk a közös munkában.

Tehát minden jól alakult. Az igazi jellem a viselkedésben mutatkozik meg és abban miként kezeled a sértéseket, bántásokat. Bízom benne, hogy egy kicsit ebből is lehetett tanulni.

SZERESSÉTEK EGYMÁST!

Szolgád, Attila