Üdvözöllek!
Felvetült egy kérdés, hogy:
"Minden esetben megkapjuk-e cselekedeteinkért a megfelelő visszahatást."
A karma szövevényes hálóján nem sok ember, még fejlett jógik is csak kevesen látnak át. Ők is kapnak olyan hatásokat jelen életükben, amiről nem is feltételeznéd, hogy jár neki olyan jámbor életet él. Az idő fogaskareke igazságos helyre teszi a jövőben a cselekedeteinket. A cselekedeteink, mint egy hullám a tenger felszínén haladnak előre majd az események feltornyosulnak előttünk, úgy várnak be minket. Az biztos, hogy nem tudjuk kikerülni, előbb vagy utóbb találkozunk velük és a megfelelő erővel konfrontálódunk, ez által oltódik ki. Az, hogy ez mikor következik be? Amikor a feltételek összeálltak a történéshez, eltelhet több élet is még egy visszahatás beérik.
Egy fejlett jógi a tibeti kultúrából, egyszer úgy magyarázta nekem, hogy egy átlag embernek megszámlálhatatlan karma vár még a sorára, hogy beérjen. Így is értelmezheted! Aki azt mondja, hogy a visszahatást elkerülhetjük, az nem rendelkezik kellő tudással. Akkor kérdezhetnék, hogy mi értelme a lelki életnek ha nem kerülhetjük ki?
A visszahatásokat valóban nem kerülhetjük ki, viszont az erejüket tompíthatjuk, pont a lelki, tudati gyakorlatokkal. Lámám szavaival élve a meditáció lassan megtisztítja a visszahatások erejét. A karambolt hozta fel példának, ha valaki gyakorló akkor is megtörténik, de nem frontális lesz a visszahatás, hanem csak egy koccanás. A védikus tanításokban úgy magyarázzák, hogy a kellő lelki gyakorlatokkal és odaadással új hullámokat indítunk el az óceán felszínén, melyek beérve az előzőeket amik még tudatlanok voltak és hibásak, gyengítik hatásukat, de el nem törlik őket.
Ezekkel a megértésekkel az intelligens élőlénynek törekednie kell a dolgok megismerésére, miként teheti szebbé és boldogabbá az életét. Aki nem teszi ezt az is tanul, csak a szenvedéseken és a fájdalmakon keresztül.
Köszönöm, én ha lehet elkerülném ezt a fajta tanulást, azt már tapasztaltam. Buta élvezeteknek a hajszolása, olyan mintha újra és újra csócsálnád, ízlelgetnéd a már leszopogatott csontot, az élvezet egyre gyengébb, a vágy a kielégülésre viszont egyre nagyobb. Egy meg nem szűnő körforgássá válik, mert csak egy nagyobb élvezettel olthatod szomjadat, aminek a sorsa újból az lesz mint az előzőé. Ennek a körforgásnak a szédülésében küszködik most a világ.
Szállj le a körhintáról, ne fizess be egy új menetre!
SZERESSÉTEK EGYMÁST !
Szolgád, Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése