Üdvözöllek !
A tegnapi napon egy 92 éves nénit látogattam meg az egyik kórházban.
Mielőtt idekerült idősek otthonában lakott, ahol leesett az ágyról és eltörte a felkarját. Az ápolók az "odaadó szolgálatuk" révén csak egy hét múlva vették rajta észre, hogy valami nagyobb baj lehet, azt is azért mert szegénykém már nagyon nyöszörgött fájdalmában.
Ekkor már mentőt hívtak hozzá ami beszállította a kórházba, ahol hosszú várakozás után vették észre, hogy katétert kellene neki felhelyezni. A hólyag már annyira megtelt vizelettel, hogy a köldök köröli rész elszíneződése is jelezte a felfújódás mellett, hogy baj van. Mivel szegénykém a fájdalomtól nem volt magánál, így szólni sem tudott, hogy pisilnie kell. A reflex miatt pedig visszatartotta.
A beavatkozásról már nem lehet szó a törésnél, mivel a csontritkulás nem teszi lehetővé. Felkötött kézzel jajgat már tíz napja és mellette a szobában még egy páran hasonlóképpen.
Félig eszméletlenül az elme zavart és egymáshoz nem kapcsolódó gondolatokat mondat a múltból. A tudat nem mutat kontrollt.
Ezt minden olyan ember át fogja élni aki nem gyakorolt lelki életet, valójában azok is akik igen csak az ő esetükben erősebb lesz a lelki azonosság és nem élik meg olyan fájdalmasan a helyzetet.
Látni lehet a nénin a "vég" jeleit, az orr levékonyodott, forróságról motyog valamit, közben hideg a teste (ez a tűz elem felbomlása)..... Majd ebben a korban már csak pár nap és a levegő elem is távozik a testből.
Úgy éld az életed, hogy ne kerülj ilyen kiszolgáltatott helyzetbe!
Megmutatja a lelki természetünk erejét, hogy milyen felelősséggel viseltetünk szeretteink és embertársaink felé.
Műveld magadban ezt az erényt, és ne tedd otthonba a szerettedet!
SZERESSÉTEK EGYMÁST !
Szolgád,Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése