Üdvözöllek!
Azoknak kívánok ezzel az esettel segíteni a további megértésben, akik nehezen tudják elfogadni azt a tanítást, miszerint a tudat, lélek egyik testből a másik testbe vándorol mindaddig, még a tanulási folyamatot felismerve fel nem szabadul. Erről a későbbiekben majd bővebben.
Ebben az esetben egy olyan kezelésről írok amelyben ez életbeli volt a kiváltó ok, viszont mégsem emlékezett rá a páciens. Azzal keresett meg egy volt hallgatóm, jelen esetben egy férfi, hogy amikor autóval közlekedik és az út szélén meglát egy állattetemet, olyan állapotba kerül ami nem normális. Gondoltam engem is megvisel, együtt tudok érezni egy eltévedt pici állatkával, de annyira nem rogyok meg, hogy kezeltetni kelljen magam.
Ettől éreztem igazi kihívásnak! Itt mi lehet az ok, hogy ennyire kihat a vezetésére, ráadásul egy autóversenyzővel volt dolgom. Szegénykém, pont ő nem tud nyugodtan vezetni! A megfelelő módszert használva megtaláltunk egy kis gyermekkori emléket, amelyre már abszolút nem emlékezett, elmondása szerint öt éves lehetett, látta a szituációt. Pár kisfiúval játszottak és egy nála nagyobb "okos" gyermek a farkánál fogva egy élő cicát a földhöz csapkodott addig még szegénykém ki nem múlt.
Stabil családi háttérben nevelkedhetett, mondjuk arra is kíváncsi lennék, hogy mi történt vele felnőtt korára. Ilyenekből lehet a szadista napló nyitogató, amiről az előző blogban írtam. Lényeg a siker ami az lett, hogy az autóversenyzőnk megtalálta stabilitását az utakon. Persze egy terápia nem ilyen egyszerű, itt csak a lényegről írtam. Tehát egy ez életbeli trauma volt.
Következőkben a párkapcsolatról, a pénzről fogok írni.
SZERESSÉTEK EGYMÁST!
Szolgád, Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése