Üdvözöllek!
Természetesen név nélkül. Egy nagyon jó barátom öccsét látogattam meg, aki szintén jó barátom. A szülei ott voltak nála és egy mindenki számára kényes témára érkeztem. Mégpedig a gyermekem párjának elfogadása! HÚ! Kényes? Ugye ismered?
A hosszú évek tanítása alatt összegyűlt enyhe bölcsességem húsz percig tudta hallgatni a záporozó kritikát és azt a képmutató fájdalmat, amit egy haragos anya tud produkálni. Természetességéből fakadóan az előző lányokkal is haragban volt. Próbáltam jól beszélni, de nem ment, fájdalommal töltött el a hallgatóim sokasága, akik ehhez hasonló helyzeteket élnek át. Van egy tizennégy éves nagyszerű fiam, de ha megjelenne egy kövér kancsal cigány lánnyal és könnyes szemmel mondaná, hogy szeretem, igen elszorulna a torkom az ő boldogságától!
Azt a kérdést tedd fel magadnak, ha elkövettél már gyermeked ellen ilyet:
"Szeretem-e eléggé, vagy csak irányítani, birtokolni szeretném őt?"
A védikus tanítások kijelentik, hogy egy szülő minél később engedi el gyermekét, annál nagyobb lesz szenvedése (szülőé). Itt ez gyermek már !44! éves! Akkor mekkora lehet a szenvedés?
Gyermekeinket óvni kell ez természetes, de ilyet ne tegyetek! A testvér ott állt és én mélyen együtt éreztem vele.
SOK PUSZI ÉS BOLDOGSÁG MIKULÁSRA!
Vegák a csokival vigyázzatok, marhavérrel adnak neki sötétebb színt!
Az alpesi, nagy márkánál nem!
SZERESSÉTEK EGYMÁST!
Szolgád, Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése