VALLÁS

Üdvözöllek!

Mikor az ember letér a vallásosság útjáról és a vallástalanságot választja, azzal beengedi a hamisságot is az életébe. A hamissággal félrevezeti embertársait és a környezetét, ezzel megszületik benne az ámításra és a csalásra való hajlam, melynek eredménye az alattomosság, ami  mohóságba csap át. Megjelenik a düh és gyökeret ad a durva beszédnek. Végül egy mély lelki fájdalom kíséri a "pokolba" az élőlényt.

Ezek létező valós tartalmak melyeknek képviselői, forrásai vannak még akkor is, ha nem látjuk őket szemtől - szemben, viszont erősen tapasztalhatjuk jelenlétüket világunkban. Gondolj csak arra, hogy milyen hatást tud gyakorolni ránk egy erős személyiség, akkor ezen tulajdonságok képviselői mit művelhetnek velünk? Ezek a tudattartalmak felemésztik bennünk a jóságot és a tudatlanság, a szenvedély tüze uralkodik el az élőlényen. Mikor engedünk a kísértésnek, akkor ezek a negatív elemek úgy használják testünket, mint bábművész a figuráját és mindez úgy történik, mintha minden a legvalóságosabb lenne. Végül  félelemmel teli tudatállapotban a halál karmai között találja magát az ember. 

A lélek bűnbe taszításának csapdái az avatatlan szemek számára észrevétlenek. Az ilyen állapotban lévő élőlény előtt, ahol felütötte a fejét a bizonytalanság ott a helyes döntés és választási lehetőség nem adott. Emberi kapcsolatok mennek tönkre és a megkeményedett szív képtelen lesz befogadni a szeretet magját. Az üresség hatására az ember elveszíti hitét a világban és Istenben.

Ebből a mindent leromboló állapotból csak azok menekülhetnek, akik hitükben kősziklára építették vallásosságukat.  A vallásosság szabályozó elvei nélkül az emberiség az eddig leírtak felé halad. A megoldás és az út, amely ebből kivezet az nem más mint újból megtalálni kapcsolatunkat Istennel.

Ez kell, hogy legyen a célja az igazi vallásosságnak !

"Ha Isten velünk, ki ellenünk?"

SZERESSÉTEK  EGYMÁST!

Szolgád, Attila