Üdvözöllek!
Eszembe jutott a napokban egy érdekes eset. Megkeresett egy hölgy azzal a problémával, hogy fontosabb társaságban, amikor beszélnie kell elakad a szava és nagy félelem fogja el. Ez nem olyan nagy gond mondtam neki és próbáltam nyugtatni, hogy ez nem nagy baj, ezzel sokan vannak így, gyakorolni kell a szereplést és majd belejön. Gondoltam megtanítom egy jó légző technikára, adok mellé kellő koncentrációs gyakorlatot és megoldódnak a problémák.
Természetesen alapos feltáró beszélgetés után kiderült, hogy nincs semmi olyan szituáció, nem érte semmi trauma, amely ezt kiválthatta volna. Elmondta, hogy gyakorol kellőképpen minden nap, mivel ő tanárnő és napi rendszerességgel több órát beszél diákoknak, ráadásul logopédus. Hoppá! Több száz inkarnációs terápiát csináltam már, de csak a legvégső helyzeteknél használom, amikor nem látok más megoldást a probléma orvoslására.
A terápia lényege, hogy újból szembesüljön a tudat, lélek azzal a traumával ami egy lenyomatot képez bennünk jó "mélyen" és akkor üti fel a fejét, amikor hasonló helyzetbe kerül az egyén. Az ő elmondása alapján amikor tanári gyűlések, igazgatói tanácskozások vannak. Igen ezek fontosa az ő munkájában, itt kell a legjobban kiállni és megbeszélni a munkát. Kellő felkészülés után neki álltunk a terápiának, itt a folyamat most nem fontos, az akadémián hosszasan tanuljuk a mikéntjét. Szépen lassan mentünk vissza az időben és elérkeztünk a keresett konfliktus helyzethez.
Egy emelvényen látta magát és egy nagyobb tömeghez beszélt. A korra és a helyszínre már nem emlékszem de nem is ez a fontos, inkább a szituáció. Beszélt az emberekhez, de azok egyre csak kifütyülték, erős szégyenérzetről beszélt, de erre még kapott szegény, jól meg is dobálták.
Igen ez nagy "beégés", gondoljunk csak bele hányszor voltunk már mi is hasonlóban, mondjuk a dobálást és a füttyöt leszámítva diákéveink feleléseinél. Voltak tanárok akiknél rendesen reszketni lehetett, kész terror volt már az is, amilyen technikával lapozta a naplót. Hát mit van tenni, valahol ki kell élnie magát az embernek.
Vissza az okhoz, megtaláltuk és ezzel még nincs vége, nem elég szembesülni, az maga még veszélyes, ha így hagyjuk, ilyenkor még sokat és odaadóan kell dolgoznia a "fejben", hogy sikeresek legyünk. Ez meg is történt és szép lassan feloldódott a probléma, teljes értékűen tudta végezni munkáját.
Dolgoznunk kell magunkon, elég ezzel az életünkkel szembe néznünk, van mit tennie mindenkinek. Szoktam mondani a hallgatóknak, arra sem emlékszünk, hogy múlt héten kedden 15 órakor mi történt velünk, nem még, hogy előző életünkben. Rengeteg benyomás éri a tudatunkat, mindent feldolgozni nem tudunk, ebből lesznek betegségeink és problémáink.
Buddha közel 84.000 kombinációját számolta meg zavaró érzelmeinknek. Ezekre a modern orvostudomány dobálja a pirulákat, amire a szerencsétlen nyugdíjas ezreket szór el. Elveszik tőle azt a keveset is, amiért egész életében dolgozott, de hát szegény mit tud csinálni már, a túlélésért el kell hinnie. Ontják a degenerált reklámok, a kisgyermek pedig két mesefilm közben is már láthatja. Igen, valóban jó messzire fejlődött az emberiség. Messzire önmagától! A spirituális életet pedig tagadják, hitük akkora mint egy hangyának. Beszélnek a megelőzésről, de nem teszik! A megoldás, tanulni mindenről, ami az emberi lélekről szól.
Kifejleszteni magunkban az együttérzést és a könyörületet embertársaink felé!
Ez már érték, igazi örök érték!
SZERESSÉTEK EGYMÁST!
Szolgád, Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése